Az utolsó adventi gyertya lángja is fellobbant a soproni campusban

Advent első hetében a Benedek Pedagógiai Karon, második hetében a Közgazdaságtudományi Karon, néhány napja a Faipari Mérnöki Karon is fellobbant az adventi gyertyaláng.

Ma reggel egyetemi lelkészünk, Henczel Szabolcs atya az Erdőmérnöki Karon tartott rövid áhítatot, hallgatóink és a kar dolgozói a felcsendülő énekekszót hangszeren kísérték.




Civitas Fidelissima díj az Erdőmérnöki Karnak


A Hűség napján Civitas Fidelissima díjjal tüntették ki a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Karát.

2008. december 14-én, Sopron város legjelesebb ünnepén, a Hűség napján, Civitas Fidelissima díjat kapott az Erdőmérnöki Kar.

1921-ben a Selmecbányáról Sopronba menekült akadémia erdőmérnök hallgatói - bánya- és kohómérnök társaikkal együtt Ágfalvánál fegyveres ellenállással védték meg az ország nyugati határát. Különben Magyarország az első világháborút lezáró békediktátum értelmében a többi leszakított országrész után Sopront és térségét is elveszítette volna. A győztes ágfalvi csaták azonban népszavazás kiírásához vezettek (1921. december 14-16.), ahol Sopron és környékének lakossága a Magyarországhoz való tartozás mellett döntött. Hálából a Magyar Országgyűlés a Civitas Fidelissima (a leghűségesebb város) címet adományozta Sopron városának.

Sopron legjelesebb ünnepe a december derekán tartott Hűség napja, amikor a város felidézi a népszavazás emlékét. Közgyűlése minden év utolsó havában, a hűségnapon rangos elismerésben részesíti azokat a polgárokat, akik kiemelkedő tevékenységükkel, életművükkel szeretett városuk, Sopron hírnevét öregbítették az országban, vagy külföldön.

2008-ban a Hűség napján Dr. Fodor Tamás polgármester, Abdai Géza, Havas András és Dr. Simon István alpolgármesterek Civitas Fidelissima díjat adtak át a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Karának. A kitüntetést Prof. Dr. Faragó Sándor, a Nyugat-magyarországi Egyetem rektora és Dr. Náhlik András professzor úr, a kar dékánja vette át.

Az Erdőmérnöki Kar egyike az ország selmeci gyökereit büszkén valló és ápoló egyetemi karnak. A magyar felsőfokú erdészképzés és - közvetve - az Erdőmérnöki Kar az idén ünnepelte kétszáz éves jubileumát. Kiváló professzorai, az elkötelezett tanári kar biztosítja az európai szintű oktatást, kutatást, fejlesztést és az innovációt. Nemcsak szakembereket nevel, de széleslátókörű, felelősen gondolkodó, értelmiségi embereket.  Tevékenységét áthatja a hazafiság, a hagyománytisztelet, az erkölcsi- és emberi értékek ápolása. Tevékenysége, befogadásától kezdve szorosan összeforrt a város életével, főleg a sorsformáló időkben, így az 1921-es népszavazáskor, az 1956-os forradalom és szabadságharc idején. A kar oktatói és hallgatói mai is aktívan részt vesznek Sopron város életében, s tevékenységükkel a város, a régió és az ország szellemi felemelkedését kívánják szolgálni.

 

Csiha Tünde Noémi

Fotó: Pluzsik Tamás

 


A MAB elnökének látogatása az Erdőmérnöki Karon

Prof.dr. Bazsa György, a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bitottság elnöke 2008. november 7-én  az Egyetem rektorának és az Erdőmérnöki Kar dékánjának meghívására látogatást tett az Erdőmérnöki Karon.

Látogatásának célja, hogy tájékoztatást kapjon az osztatlan erdőmérnök képzés visszaállításáról szóló törekvésekről.

Prof. dr. Náhlik András dékán úr és a meghívott szakmai szervezetek képviselői részletesen feltárták azokat a jelenlegi, a többciklusú képzéssel kapcsolatos problémákat, melyek hatására az osztatlan erdőmérnök képzés visszaállításának kérdése határozott célként fogalmazodott meg a Kar vezetése részéről.

Prof. dr. Bazsa György elnök úr támogatásáról biztosította Kar vezetését.

 


Sikeres vizsgát tettek a Gombaszakellenőri tanfolyam hallgatói az Erdőmérnöki Karon

November 09-én 26 fő tett sikeres vizsgát az Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet szervezésében megtartott, tavaszi és őszi szemeszteres tanfolyamának elvégzése után.

 

A munkavállalásra jogosító, új besorolás szerint 52 341 090100 31 01 OKJ azonosító számú Gombaszakellenőri tanfolyam a Magyar Mikológiai Társaság tagjainak jelentős közreműködésével az ország legismertebb szakembereinek bevonásával 2008. tavaszán és őszén tizennyolc alkalommal szombati napokon, valamint egy háromnapos őszi terepgyakorlattal került lebonyolításra összesen 128 óra oktatási időtartamban.

A résztvevők a gombák biológiája, toxikológia, kereskedelem és tartósítás, gombatermesztés elméleti anyagának elsajátítása mellett a gyakorlatok során közel 200 gombafajjal ismerkedtek meg, részben természetes körülmények között, terepi gyakorlatokon.

A sikeres vizsga után a Nyugat-Dunántúl területéről érkezett új gombaszakellenőrök elsősorban a piaci árusítás ellenőrzése-felügyelete terén tudnak – akár mellékfoglalkozásként is – elhelyezkedni.

 

A következő tanfolyamot 2009. márciusában tervezzük indítani. Az érdeklődők már most is jelentkezhetnek az EMK Dékáni Hivatalában Majercsákné Zelenák Andrea előadónál: 06-99-518-135 telefonon, vagy az andi@emk.nyme.hu elektronikus levél címen.

 

Prof. Dr. Varga Szabolcs

 









Kisalföld, 2008. október 24., péntek, 23. oldal


Az Erdővagyon-gazdálkodási Intézet programja az Európai Erdők Hete alkalmából


Az Európai Erdők Hete alkalmából a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdővagyon-gazdálkodási Intézete akkreditált pedagógus továbbképző tanfolyamot szervez „Környezetünk az erdő” címmel. A kurzus résztvevőinek Solymos Rezső akadémikus tart előadást a Föld, Európa és Magyarország erdeiről, a természeti erőforrásokkal való gazdálkodásról, az erdő és az ember viszonyáról. „Miért vadászunk?” címmel Prof. Dr. Faragó Sándor mutat rá a vadá-szat és vadgazdálkodás társadalmi jelentőségére. Prof. Dr. Molnár Sándor a fa szépségéről és sokszínű hasznosításáról tart ismertetést. Dr. Héjj Botond az erdő sokrétű szolgáltatásaival ismerteti meg a pedagógusokat, akik Facskó Ferenc révén betekintést nyernek a dendrokronológiába, és a nem fa erdei termékek hasznosításába is. A programot a közvetlen megtapasztalás érdekében a TAEG Zrt. közreműködésével üzemlátogatás, és erdei terepi be-mutatók egészítik ki. A program zárásaként az Apáczai Napok „Természet reneszánsza” szek-ció előadásait hallgatják meg az érdeklődők.

Alkalmi kiállítás keretében közérthető módon mutatjuk be a nem szakemberek számára az erdők sokrétű hasznát, az erdészek, a szakszerű erdőgazdálkodás pozitív hozzájárulását Ma-gyarország erdősültségének a növekedéséhez, a fatérfogat akkumulációjához. A másodper-cenkénti hazai fatérfogat növekedést szemléltető 73,5 cm élhosszúságú kockából kiágaskodó különböző fa alapú termékekkel fel kívánjuk hívni a figyelmet arra is, hogy a tartamosan megtermelt faanyagból milyen sok (mintegy 20000), a mindennapjainkban használatos esz-köz, termék készül, és mint megújuló természeti erőforrás, a fa felhasználása prioritást kell, hogy élvezzen.

 

Európai Erdők Hete programfüzet (országos programok)


Megújították az Egyetemi Tanvadászati Terület szerződését


Egyetemi Tanvadászati Terület (ETT) kialakításának és fenntartásának megújításáról kötött megállapodást a Nyugat-magyarországi Egyetem Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézete és a Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt.

A gyakorlati oktatás új alapokra való helyezésének első állomása a Nyugat-magyarországi Egyetem Roth Gyula Gyakorló Szakközépiskolája és Kollégiuma 532 hektáros tankerületének létrehozása volt, ahol a diákok szaktanári irányítás mellett a teljes termelési folyamatot maguk végzik. Ennek mintájára létesült – korábbi alapokon - az Egyetemi Tanvadászati Terület, ahol a vadgazdálkodási feladatok a Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet hatáskörébe tartoznak.

Az Ó-Hermes, Asztalfő, Zsilip-árok, Borsóhegy, Terv és Fehér utak találkozási pontja, valamint a Tepper út által kijelölt, 1166 hektáros terület az intézetben folyó oktatás és kutatás háttereként a képzés gyakorlati feltételeit biztosítja. Az Egyetemi Tanvadászati Területen - mint a Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet irányításával kialakított, vadászati és vadgazdálkodási berendezéseket szemléltető bemutatóterületen - a hallgatók vadmegfigyelési és vadgazdálkodói gyakorlati ismereteket szerezhetnek, oktatók és hallgatók számára kutatói bázisul szolgál. A területen nemcsak a tanulmányi vadászatok résztvevői vadászhatnak, hanem az intézet javaslatára, s a Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. szakszemélyzetének kíséretében arra érdemes hallgatók és vendégvadászok is.

A területen folyó vadgazdálkodás továbbra is a Zrt. gazdasági tevékenységének a része marad (hivatásos vadászait is a Tanulmányi Erdőgazdaság alkalmazza), a vadgazdálkodási irányelveket azonban az intézet határozza meg. A megállapodást kötő felek közösen vállalják az oktatáshoz és kutatáshoz kapcsolódó költségeket, közösen végzik a vadállomány vadászati hasznosítását és együtt viselik a területen lévő, pályázati forrásból közösen felújított Roth-féle vadász- és kutatóház működési és fenntartási költségeit. Az Egyetemi Tanvadászati Területen és a vadászházban való tartózkodás, az itt folyó oktatás, kutatás, vadmegfigyelés és vadászat feltételeit működési szabályzat rögzíti.

A megállapodást a Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet részéről Prof. Dr. Faragó Sándor intézetigazgató, a Nyugat-magyarországi Egyetem rektora, a Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. részéről Dr. Jámbor László vezérigazgató írta alá. Az Erdőmérnöki Kar részéről Prof. Dr. Náhlik András dékán ellenjegyezte.

 

Csiha Tünde Noémi


Sikeresek voltak az Erdészeti Múzeum szervezésében lezajlott gyerekprogramok

Míg az innoLignum kiállítás első két napja a szakmának szólt, addig a szombati nap, a vásár „nyílt napja” a családoké és a gyerekeké volt. 20 perccel a vásárzárás után még mindig lehetett látni természeti totójukat szorongató gyerekeket, akik a valdenes hallgatók asztalai előtt sorakozva arra vártak, hogy megoldhassák a kígyózó sorok miatt korábban elmaradt feladataikat.

Szittya Anita, a Közgazdaságtudományi Kar hallgatója erdőt épített a gyerekekkel. A kis dobozokban felépített saját erdőket a kis alkotók mindenhova magukkal cipelték a vásár területén. A középkori favágó versenyen rekonstruált középkori fűrésszel vághatták a fát. A fatapogatónál bekötött szemmel, tapintás útján kellett felismerniük különböző fafajokat: a cseresznyefát csaknem az összes kis látogató azonosította. Az erdei hangyák világa népszámlálásra hívta őket: egy erdei hangyaboly lakóit és a hangyatojásokban megbúvó utódokat kellett összeszámolniuk. A szorgos rovarokról előadást is hallhattak. Az illatmúzeumban különböző gyógynövényeket kellett illat alapján felismerni: a legtöbben a kamillát, a hársfát és a mentát azonosították. Benevezhettek még az évgyűrűszámláló és a bagolytojás dobó versenybe is. Szintén nagy érdeklődésre tartottak számot Németh Ferenc fafaragó gyökerekből és faágakból készített szobrai.

 

Csiha Tünde Noémi


Díszünnepség az önálló magyar erdészeti felsőoktatás 200. évfordulóján


Szeptember 10-én ünnepelte az Erdőmérnöki Kar az önálló magyar erdészeti felsőoktatás 200 éves évfordulóját. A Közgazdaságtudományi Kar aulájában tartott díszünnepségen a kormányzati szervek, az országos egyesületek és a szakmai szervezetek képviselői mellett a történelmi egyházak, Sopron és Selmecbánya városok, a vancouveri, a miskolci, a bécsi, a brassói, a freiburgi, a georgiai, a göttingeni, a madridi, a moszkvai, a nagyváradi, az urali és a zólyomi egyetemek vezetői, a társkarok dékánjai, tiszteletbeli doktorai és emeritus professzorai is részt vettek.

- Az erdészeti felsőoktatás 200 év történelmi viharai között őrizte meg létét- mondta köszöntőjében Prof. Dr. Náhlik András, a kar dékánja, aki a tudományosság, a hazafiasság, a hagyománytisztelet és a fejlődés szempontjai szerint tekintette át az oktatás két évszázadát. Dékán úr visszalépésként értékelte az egységes oktatási rendszernek a bolognai folyamat szerint történt megbontását és reményét fejezte ki, hogy sikerül visszaállítani az osztatlan, öt éves képzést, amely szerinte biztosítékot jelent arra, hogy a végzett hallgatók meg tudnak felelni a társadalom támasztotta elvárásoknak, ökológiai szemmel tudják kezelni Magyaroszág erdőit és magas szintű ökonómiai felkészültséggel tudják teljesíteni a gazdálkodási feladatokat.

- Selmecbányán és Sopronban kiváló professzorok, tudós, távlatosan gondolkodó elmék, elkötelezett tanári kar, magasan képzett szakszemélyzet biztosította az európai szintű oktatást – emelte ki Prof. Dr. Faragó Sándor rektor úr ünnepi beszédében. Ezrek, tízezrek merítettek a felhalmozott tudásból. Sokat kaptunk a nemzettől, de sokat is adtunk a hazának. Európát, s a világot évszázaddal megelőzve, elődeink megfogalmazták és bevezették a tartalmas erdőgazdálkodás fogalmát és gyakorlatát, hogy unokáink is élvezhessék a magyar erdők minden kincsét. Megőrizték a nemzeti vagyont, mindazt, amit ma is érdemes védeni. Erdészgenerációk elkötelezett munkájának köszönhető, hogy csaknem kétszer annyi erdő van ma Magyarországon, mint 100 éve volt. Büszkén hirdetjük, hogy selmeci és soproni erdőmérnökök ezreinek hivatástudatának és erdőszeretetének köszönhetően lehet erdeink jelentős hányada védelemre érdemes, egyáltalán lehetnek védett erdeink.

Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke nevében Dr. Simon József kabinetfőnök, szakállamtitkár arany parlamenti emlékérmet nyújtott át a kar dékánjának. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium nevében Szövényi Zsolt főosztályvezető, a Magyar Tudományos Akadémia nevében Prof. Dr. Pálinkás József elnök, Sopron város nevében Dr. Fodor Tamás polgármester, a közös selmeci gyökerekkel rendelkező Miskolci Egyetem nevében Prof. Dr. Patkó Gyula rektor, a British Columbia Egyetem képviseletében Dr. Kozák Antal nyugalmazott egyetemi tanár köszöntötte a kart. A 200 éves jubileum alkalmából az Országos Erdészeti Egyesület és az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület új zászlót adományozott az Erdőmérnöki Karnak. A zászlót, amely mostantól a selmeci-soproni hagyományokhoz híven a tesvériség és barátság eszméjét hirdeti a rokon szakok fele, a történelmi egyházak képviselői felszentelték és megáldották.

 

Csiha Tünde Noémi


A felsőfokú erdészképzés 200. évfordulójára jubileumi almanach készült


Az önálló magyar felsőfokú erdészképzés 200 éves évfordulójára két évszázadot felölelő, szép kivitelű, míves kiadvány készült, melyet nemrégen az Erdészeti Múzeumban tartott ünnepségen mutattak be. A könyvet 2009 januárjában saját kategóriájában benevezik a Szép magyar könyv versenyre.

-A magyar erdészeti felsőoktatás első kétszáz éve páratlanul szép helyszíneken, Selmecbányán és Sopronban zajlott. 1808-tól valamivel több mint száz évig Selmecbánya, 1919-től valamivel kevesebb mint száz éve Sopron az otthona – mondta az almanach bemutatóján Dr. Albert Levente professzor úr, a könyv főszerkesztője. -A könyvből is kirajzolódik, hogy a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia európai rangú, oktatóit és hallgatóit tekintve nyitott, nemzetközi intézmény volt, a felfedezők műhelye, a művelődés egyik központja. A Sopronba költözött Bányászati és Erdészeti Főiskola Selmec „szellemi tűzhelyéből átmentett egy olyan zsarátnokot, amelynek a felélesztésével nemcsak újra, hanem minden eddiginél magasabb lángra is lobbantotta életét” – idézte Majer Antal szavait. – Az akadémia egyik jogutódjaként a soproni Erdőmérnöki Kar az elmúlt évszázadok örökségét a jelen és a jövő viszonyai között őrzi és gyarapítja, garancia erre szakmai elkötelezettsége, tiszta törekvése, oktatóinak közösségi felelősségtudata, hagyományainak tisztelete.

A struktúráját és a tematikáját tekintve a három kötetes opus első kötete felsőoktatás-történet, amely az erdészeti szakoktatás intézményes kiépítését mutatja be. Kirajzolódik benne a selmecbányai Erdészeti Tanintézet és jogutódjainak tudományos és oktató tevékenysége. Megismerhetünk az erdészeti felsőoktatás botanikus kertjei, s a Központi Könyvtár és Levéltár történetét, a selmeci és soproni diákéletet, a 110 éves szervezett erdészeti kutatás történetét. Szellemi panteon is egyben a kötet: érdem szerint megemlékezik az erdészeti felsőoktatás kiemelkedő tanáregyéniségeiről, akiknek Dr. Albert Levente professzor úr szavaival „ránk hagyományozott szakmai életrajza megannyi szellemi névjegy”.
A második kötet az oktatott és tudományosan művelt diszciplínák története, amelyben kirajzolódik az erős műszaki és természettudományos alapokon nyugvó, a biológiai és ökonómiai tudományok széles körét is felölelő multidiszciplináris felsőfokú erdészképzés története. A harmadik kötet adattárakat tartalmaz: végzett hallgatók neveit, a Nyugat-magyarországi Egyetem és jogelőd intézményei Erdőmérnöki Karának tiszteletdiplomásait, a műszaki és doktori címet, PhD tudományos fokozatot, habilitált doktori címet viselők, tiszteletbeli doktorok, professzor emeritusok, címzetes oktatók névsorát.

A szerkesztők: Albert Levente (főszerkesztő), Bartha Dénes, Faragó Sándor, Führer Ernő, Mastalírné Zádor Márta, Mátyás Csaba, Náhlik András, Ráczné Schneider Ildikó, ifj. Sarkady Sándor, Solymos Rezső, Szemerey Tamásné, Tompáné Székely Zsófia és Varga Tamás voltak.
A szerzői közösség szintén impozáns, az 1501 oldal 52 szerző tollából származik: (a megjelenés sorrendjében) Faragó Sándor, Náhlik András, Albert Levente, Mastalírné Zádor Márta, Kozák Antal, Kocsó Mihály, Tompáné Székely Zsófia, Varga Tamás, Ráczné Schneider Ildikó, Führer Ernő, Solymos Rezső, Papp György, Rumpf János, Kosztka Miklós, Bartha Dénes, Zilahi József, ifj. Sarkady Sándor, Szodfridt István, Bidló András, Pájer József, Héjj Botond, Gál János, Veperdi Gábor, H. Temesvári Ágota, Koloszár József, Németh László, Varga Szabolcs, Stark Magdolna, Frank Norbert, Horáth Béla, Krisch Imre, Hargitai László, Szalai József, Somkuti Elemér, Lett Béla, Horváth Jenő, Molnár Sándor, Wesztergom Viktorné, Varga Zsófia, Grátzer Miklós, Szabó Péter, Mátyás Csaba, Sági Éva, Wehofer Valéria, Barta Edit, Márkus István, Facskó Ferenc, Lükő István, Heil Bálint, Kucsara Mihály, Rácz József, Szemerey Tamásné.

Az almanach megjelenését A Nyugat-magyarországi Egyetem rektora 10 millió, az Erdőmérnöki Kar dékánja 6 millió forinttal támogatta.
Prof. Dr. Náhlik András dékán úr köszönetet mondott rektor úrnak, aki íróként, szerkesztőként és támogatóként is segítette a könyv megjelenését, a szerkesztőbizottságnak és a szerzőknek akik magukénak érezték a könyv sorsát és mindenki másnak, aki hozzájárult ahhoz, hogy a könyv napvilágot láthasson.

- Amint felmerült a gondolat, hogy egy átfogó kiadványban mutassuk be az erdészeti felsőoktatás 200 évét, nagy lelkesedéssel láttunk munkához, hiszen hiánypótló műről van szó. – mondta Prof. Dr. Faragó Sándor rektor úr. – Úgy érezzük, hogy nagyjaink, Vadas Jenő, Hiller István és mások büszkék lehetnek ránk, sikerült méltó emléket állítanunk munkásságuknak. Megtiszteltetés volt, hogy támogathattam e könyv megjelenését. Az Erdőmérnöki Karnak meghatározó szerepe van egyetemünk életében. Bemutatása szakmai és emberi zsinórmértéket jelent az egyetem egésze számára. Arra kérek mindenkit, hogy forgassa szeretettel ezt a könyvet. Életünk, hivatásunk és jövőnk is benne van. Jó szívvel ajánlom mindannyiuk polcára!

A Nyugat-magyarországi Egyetem rektora, az Erdőmérnöki Kar dékánja úr és az emlékkönyv főszerkesztője megköszönte a munkát mindazoknak, akik a könyv megjelenésén fáradoztak.

Az emlékkönyv arculatát a szombathelyi Yellow Design Grafikai Kft. tervezte. Az almanach 1000 példányban készült el, ebből 100 példány sorszámozott, 400 példány díszdobozos, a többi szalaggal átkötött. Az ára 20.000 Ft. Az Erdőmérnöki Kar dolgozói és hallgatói fejenként egy példányt 9.000 Ft-os kedvezményes áron vásárolhatnak meg.


Jubileumi ünnepségek


Botanikuskerti táblák avatása







Hősi halottainkra emlékeztünk







Tanévnyitó nyilvános Kari Tanácsülés















Ünnepi Szakestély









Jubileumi kiadvány bemutatója









Valétaelnökök találkozója





Díszünnepség













Gyesznótoros







Szalamander











Nemcsak a Dunántúlon népszerű

 
Nemcsak a Dunántúlon népszerű egyetemünk vadgazda mérnök képzése, a 2008-2009-es tanévben Csíkszeredáról 20 hallgató kezdheti meg tanulmányait a Nyugat-magyarországi Egyetem levelező tagozatos vadgazda mérnök mesterképzésén.
 
Kérdésünkre válaszolva Prof. Dr. Náhlik András dékán úr elmondta, a szakon mostanig – távoktatással- három csíkszeredai hallgatókból álló évfolyam végzett. Nekik szerettek volna lehetőséget biztosítani a magasabb szintű ismeretek megszerzésére, amikor a minisztériumtól - lehetőség szerint államilag finanszírozott -  plusz helyeket igényeltek. A kedvező döntés értelmében 3 évig évente plusz 20 hellyel gazdálkodhat a kar.
- Idén az Msc képzésünkre 26-an jelentkeztek. A felvételt nyert 20 hallgató levelező tagozaton tanulhat tovább. A konzultációk és a vizsgák Sopronban lesznek, a hallgatók a magyarországi levelezős hallgatókkal azonos oktatásban részesülnek, tanulmányaik befejeztével Msc szintű diplomát kapnak.
 
Csiha Tünde Noémi


A környezettudomány jövője és kulcskérdései a Kárpát-medencében


Prof. Dr. Mátyás Csaba, az MTA levelező tagja, a Nugat-magyarországi Egyetem EMK Környezet- és Földtudományi Intézet igazgatója, a Kitaibel Pál Környezettudományi Doktori Iskola vezetője, 65. születésnapja és intézetigazgatói pozícióból való leköszönése alkalmából a Környezet- és Földtudományi Intézet 2008. július 10-én kerekasztal-beszélgetést rendezett "A környezettudomány jövője és kulcskérdései a Kárpát-medencében" címmel.

A referátumokat a hazai környezettudomány meghatározó hazai személyiségei (akadémikusai, professzorai) tartották: itt volt Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Németh Tamás, az MTA főtitkára; Mészáros Ernő, az MTA VEAB elnöke, Czelnai Rudolf, Padisák Judit, Vida Gábor, Láng Edit és Varga Zoltán; Somlyódy László írásban küldte el előadását.

Az ülést Prof. Dr. Faragó Sándor, az NYME rektora nyitotta meg, majd Prof. Dr. Náhlik András, az NYME EMK dékánja köszöntötte az ünnepeltet.

Pálinkás József (az MTA rendes tagja, az MTA elnöke, részecskefizikus) bevezető hozzászólásában a környezettudományt a szaktudományok szétágazódásának folyamatában keletkezett igen pozitív, különös szintézisként született új tudományterületként határozta meg. A környezettudomány a mindennapi élet szempontjából is érdekes és értékes. Bár minden részletkérdés kutatása nagyon fontos, de a környezettudomány legnagyobb hozadékának a problémák együttlátási képességét tartja. A környezettudomány küldetését az elődöktől kapott természeti örökség megőrzésében és a jövő generációk számára való továbbadásában látja. A környezettudományi ismeretterjesztő tevékenységet a gondolkodó, kritikus társadalomért végzett szolgálatnak értékelte.

Mészáros Ernő (az MTA rendes tagja, a VEAB elnöke, légkörkutató) visszaemlékezett 1992-re, amikor – MTA-közgyűlési előadását követően – megalakult az MTA Környezettudományi Elnöki Bizottsága. Sokakkal ellentétben – de Vida Gábor akadémikussal egyezően – környezettudomány lényegét már akkor is az ember és a környezet kölcsönhatásában látta.. A környezettudomány természettudományi területhez sorolása Náray-Szabó Gábornak volt köszönhető. A természetben a szférák között folytonos energia- és anyagáramlás van, amelyeket az ember is befolyásol. Az atmoszféra különlegessége, hogy a levegő állandóan mozog és viszi magával a benne lévő anyagokat.

Czelnai Rudolf (az MTA rendes tagja, klimatológus) a klímaváltozásról mint „gonosz” témáról szólt, amelynek három szintjét különböztette meg (1. „maradjon lakható a Föld”, 2. „országérdekek”, 3. befektetői érdek). Ezek közül a befektetői érdek a legnagyobb, mert a klímaváltozás a világ legnagyobb üzlete. Objektív információt csak a tudománytól lehetne kapni, de e téren a tudományos szabadság nyomasztóan megoldatlan! Az IPCC-jelentést az egyes országoknak kritikai vizsgálat alá kellene vetniük.

Németh Tamás (az MTA rendes tagja, az MTA főtitkára, talajkutató) a tanítás, képzés, oktatás, nevelés lényegével kezdte hozzászólását. Megállapítása szerint a legnagyobb hiány sajnos éppen az erkölcs terén jelentkezik. A Föld felszínének mindössze 4 százaléka ideális a szántóföldi művelés számára. Ha 1.3 Mrd ember 1 kilogrammal több húst akarna évente enni, ahhoz 14 millió hektár termőterület lenne szükséges. A hivatalos akadémiai közlemény kiadásának napján, itt, Sopronban jelentette be, hogy az idei Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat központi témája – a Föld Bolygó Nemzetközi Éve alkalmából – „A tudomány az élhető Földért” lesz.

Somlyódy László (az MTA rendes tagja, vízmérnök, a BMGE tanszékvezető egyetemi tanára) – halaszthatatlan elfoglaltsága miatti távollétében – írásban küldte el a felszíni vizekkel kapcsolatos hozzászólását. Magyarország és szomszédai hidrológiai szempontból szétválaszthatatlanul összefüggenek, ezért a környezet hidrológiai problémái csak a Kárpát-medencén belüli minél teljesebb szakmai és tudományos együttműködést révén oldhatók meg.

Prof. Dr. Padisák Judit (a Pannon Egyetem Limnológiai Intézeti Tanszékének vezetője) az EU vízkeret-irányelv hazai vonatkozásait (a „vizek ökológiailag jó állapotba kerülésének” követelményeit) tekintette át. Az irányelv követelményei szerint az összes hazai tavat és patakot fel kell mérni – hiszen ezeket nem is ismerjük kellőképpen. A víz állapotát a benne lévő élőlények jelzik, így ezek képezhetik a monitoring alapját. A felsőoktatásban e feladat elvégezhetőségét a hidrobiológia- és a limnológia szakok (szakirányok) segítik. Szorgalmazta a felszíni hidrobiológiai és a mélybeli hidrogeológiai szemlélet egyesítését.

Vida Gábor (az MTA rendes tagja, genetikus) a Homo sapiens-et a ma emberével: minden bajunk okozójával, a Juhász Nagy Pál-i Moho insapiens-sel állította szembe, amely a fenntarthatóság követelményét (a gazdaság, a társadalom és a környezet egyenrangúságát) felrúgta, és a gazdaságot tolta előtérbe, így az egykor stabil „háromlábú szék” ingataggá vált, s vele létünk és jövőnk is. A gazdasági növekedés és versenyképesség nem lehet cél, legfeljebb eszköz. A cél – Robert Constanza-val egyetértve – egy fenntarthatóbb, kívánatos jelen és jövő az egész emberiség számára A jelenlegi állapot ökológiai fenntarthatatlanságára jellemző, hogy az ember ökológiai lábnyomának világátlaga 2,2 ha/fő, és míg az USA-ban 9,5 ha/fő, ugyanakkor pl. Afganisztában 0,7 ha/fő, Magyarországon 3,6 ha/fő. Fenntartható fogyasztás esetén 6 milliárd embernek átlagosan 1,8 ha-os ökológiai lábnyommal kellene megelégednie, vagyis illuzórikus, hogy a fejlődő gazdaságok a nyugati világ fogyasztási szintjét valósítsák meg, de a nyugati világ szintje sem tartható. A fenntartható fejlődésről választott idézete: „Te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem. Ninive nem él örökké. A tök sem…” (Babits: Jónás könyve). Az előadó a témához kapcsolódó Magyar Tudomány-beli írása a HYPERLINK "http://www.matud.iif.hu/07dec/15.html" www.matud.iif.hu/07dec/15.html alatt érhető el.

Láng Edit (az MTA ÖBKI tudományos tanácsadója, övényökológus) szerint az IPCC jelentés igen mostohán bánik az élővilággal, nem sorakoztat fel tényeket az ökoszisztémákra vonatkozóan, és az ökológiai rendszer irreverzibilis változásaira sem fordítottak figyelmet. A természetvédelem mindeddig a konzerváció elvét követte. Új paradigma a proaktív alkalmazkodás („ecological engineering”) koncepciója. Felsorolt néhány fontos és kívánatos jövőbeli integrált kutatási irányt az ökológia számára.

Varga Zoltán (az MTA-DE Evoluciógenetikai és Konzervációbiológiai Kutatócsoport vezetője, zoológus) kulcskérdéseket fogalmazott meg, és fő dilemmaként az egységes, integrált látásmód megőrzésének nehézségét vetette fel. A klímaváltozással kapcsolatosan a medencehelyzet veszélyes voltát kiemelve: a biogeográfiai határzónában fekvés miatt a változásoknak fokozottan kitett az élővilág. Mediterrán, de sztyeppei irányultság is kialakulhat és vizeink is erősen sérülékenyek. Fenntartható-e a biodiverzitás? Az energiával összefüggésben felvetette, hogy valóban zöld-e a zöldenergia. Érintette az új Vásárhelyi-tervről, az etikus magatartásról is.

Prof. Dr. Solymos Rezső akadémikus az erdészet képviseletében az erdő komplexitásáról beszélt. Kiemelte, hogy az erdő a környezeti tényezők meghatározó eleme. Az erdővel való gazdálkodás ezáltal a környezet védelmével szorosan összefüggő tevékenység. A tartamosság alapelveire épülő erdőgazdálkodás környezetkímélő, végterméke, a faanyag is környezetbarát termék. Ki kell emelni az erdőgazdálkodás szerepét a vidék megőrzésében, a vidéki munkalehetőségek fenntartásában is. Végül felolvasta a „környezetvédelem tízparancsolatát”.

Vitaindítójában Prof. Dr. Szarka László a környezettudományi kérdéseket a Föld Bolygó Nemzetközi Éve problémakörével vetett össze. A földtudományok felől közelítve is ugyanaz a következtetés adódik: a környezeti problémákat nem a Föld, hanem az ember okozza. A környezettudományi felsőoktatásban szükséges a generalista-specialista szemlélet összehangolása. Dr. Konkoly Gyuró Éva a tájtudomány, a táji szemlélet erősítését szorgalmazta. Véleménye szerint a tájak, mint természeti alapon szerveződő, de ember által formált, egyedi jellegzetességekkel bíró térségek lehetnének azok az alkalmas környezettudományi vizsgálati célterületek, entitások, amelyekben nem szférákra tagoltan, hanem kölcsönhatásukban vizsgálhatók természet és az ember-kölcsönhatás folyamatai, eredményei és ok-okozati összefüggései. Dr. Vig Péter a levegő és az erdő, Dr. Berki Imre az ökológia problémáit foglalta össze.

A vitában Lipták József professzor a környezet-egészségügy jelentőségét húzta alá. Török Katalin (az MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézet igazgatója) az IPCC jelentés ökológiai oldalát igen gyengének tartja. Bejelentette, hogy a biodiverzitás terén az IPCC-hez hasonló projekt indul el. Az MTA főtitkára, Németh Tamás szerint a társadalom mai állapota számos frusztráló elemet hordoz, amelyek kihatással vannak a szellemi-lelki egészségre, de nyomai megmutatkoznak a felsőoktatásban is. A gyors eredményeket váró világban a hosszú távú kutatás érdekei súlyosan sérülnek; a jelenleg divatos projektfinanszírozás csak 2-3 éves, és komoly kérdések megválaszolására alkalmatlan. A vitában felszólalt még Kovátsné dr. Németh Mária (a környezetpedagógia fontossága mellett érvelve), valamint −  elsősorban a környezettudományi felsőoktatás ügyében − Mészáros Ernő, Czelnai Rudolf, Solymos Rezső és Náhlik András professzorok.

Az ünnepelt megköszönte a szervezést, majd a felmerült kérdésekre reagálva a környezettudomány, valamint a Kárpát-medence speciális problémáinak európai kezelését értékelte. Véleménye szerint az EU „Green paper” tanúsága szerint a környezeti kérdésekben eluralkodott az egyoldalúan technokrata és urbánus szemlélet, és az életet hordozó bioszféra kérdései elsikkadnak. Nincs fókuszban a Nyugat-Európa szempontjából periférikus Kárpát-medence sérülékenysége sem, amely nem egyedi: térségünk egy ökológiailag labilis övezet része, amely a mediterrántól húzódik Keletázsiáig , amelyet a zárt erdő / erdős-sztyep átmenet jellemez. A környezettudomány lehatárolási és tartalmi problémái valóságosak, de ennek a tudományterületnek nagy pozitívuma, hogy generalista gondolkodásra sarkall. A környezettudományi oktatás soproni kezdeményezését azért tartja kiemelkedő fontosságúnak, mert ezáltal a természettudományi háttér erősítése vált lehetővé az NYME szakjai számára.

A rendezvényen elhangzott előadásokról, hozzászólásokról a Föld- és Környezettudományi Intézet szerkesztett kiadványt tervez megjelentetni.

 


Emléktábla avatás Mészáros Károly tiszteletére


Június 26-án, csütörtökön Dr. Mészáros Károly professzor úr halálának egyéves évfordulójára emlékeztek az Erdőmérnöki Karon. Kora délután felavatták az egyetem E épületében elhelyezett emléktáblát, Kutas László szobrászművész alkotását.

 

 

Az Erdővagyon-gazdálkodási Intézet nevében Dr. Lett Béla professzor úr, megbízott intézetigazgató mondott emlékbeszédet.

 

Prof. Dr. Faragó Sándor rektor úr Mészáros Károly professzorról, mint vezetőről, munkatársról és barátról egyaránt megemlékezett. A professzor halálával értékes embert és vezetőt veszített el az egyetem és a kar, mondta, majd kiemelte, az Oktatási és Kulturális Minisztérium posztumusz elismerő oklevéllel tüntette ki Dr. Mészáros Károly professzort. Rektor úr koszorút helyezett el az emléktáblánál.

 

A bánfalvi temetőben az egyetem, a kar, az intézet vezetése, valamint a munkatársak, az ismerősök és a barátok kegyelettel emlékeztek a professzor sírjánál.

 

A megemlékezés után kétnapos konferencia kezdődött a karon, az Erzsébet kerti új oktatási épületben. Prof. Dr. Faragó Sándor rektor úr elmondta, hagyományt kíván teremteni azzal, hogy a néhány évente megrendezésre kerülő szakmai konferenciát a professzorra való emlékezés előzi meg.

 

Szerző: Csiha Tünde Noémi


A soproni diákélet Ultra Supra Veteranissimusok, Veteránok visszaemlékezései alapján

„Élet az Erdőmérnöki Karon” kerekasztal beszélgetések

A rendezvények során négy különböző korszakból hívunk vendégeket, akik animált beszélgetés során idézik fel az adott kor főiskolai, egyetemi, történéseit, a diákélet sajátosságait, anekdotáit a hallgatóság előtt.

Helyszíne: Erdészeti Múzeum (Sopron, Templom u. 4.)
A beszélgetéseket Varga Tamás múzeumigazgató vezeti.

2008. május 21. szerda 18 óra
    Dr. Kondor Antal 1944-es valétáns
    Dr. Firbás Oszkár 1947-es valétáns
    S. Nagy László 1954-es valétáns
2008. május 28. szerda 18 óra
    Szabó József 1957-es valétáns
    Schmotzer András 1965-ös valétáns
    Gál Imre 1971-es valétáns
2008. június 04. szerda 18 óra
    Dr. Varga Szabolcs 1973-as valétáns
    Peer László 1986-os valétáns
    Ripszám István 1988-as valétáns
2008. június 11. szerda 18 óra
    Jánoska Ferenc 1991-es valétáns
    Horváth János 1994-es valétáns
    Ihárosi Péter 2003-as valétáns












Valétálás


„Kétszáz év felhalmozódott tudását, tapasztalatát viszitek magatokkal”
A Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Karának végzős hallgatói szombaton vettek búcsút az Alma Matertől és Soprontól, a várostól, amely egyetemi tanulmányaik idejére befogadta őket.

A selmeci hagyományok szerinti valétálás a hallgatók életében az egyik legszebb pillanat, amelyet átélnek az egyetemi évek alatt. A soproni campusban már pénteken elkezdődött az ünneplés, az ökörsütéssel összekötött „duhajkodás”. A valétaünnep szombat délután vidám, színes karnevállal folytatódott.
 
Az egyetem főépülete előtt fél nyolckor hangzottak fel a bányász-, kohász-, erdész- és fás himnuszok, majd Győriváni Dániel, ötödéves erdőmérnök hallgató, valétaelnök búcsúzott a valétálók nevében, átadva az egyetemi zászlót a negyedéves valétaelnöknek.
 
Ezt követően az Erdőmérnöki Kar nevében Prof. Dr. Náhlik András dékán úr búcsúztatta a hallgatókat. Dékán úr díszbeszédében elmondta, az oklevél mellé emberséget, egymás iránti tiszteletet adtak útravalóul a hallgatóknak, az összefogás, az egymásra figyelés képességét, s a hagyományok iránti tiszteletet. A hagyományokat a legfőbb értéknek nevezte, amellyel az egyetem útjára bocsájtja végzős hallgatóit. „A selmeci hagyományok egyedülállóak, nem csak hazánkban, de egész Európában.” „Sokszor felszínesnek tűnő eseményekkel, a szakestélyekkel, diáknóták éneklésével, mulatozással vagyunk hajlamosak azonosítani. Holott ezek fontos alkotói ugyan, de mögöttük az összefogás, az eggyüvé tartozás ereje rejlik. A selmeci szellem maga lett az összefogás szimbóluma. Mi, tanárok is, az Erdőmérnöki Kar egykori hallgatói mindenkor nagy tisztelettel tekintünk Selmecbányára, a városra, amely főiskolánknak adott egykoron helyet. Kétszáz évvel ezelőtt kezdődött a felsőfokú erdészeti képzés a városban. Kétszáz év felhalmozódott tudását, tapasztalatát viszitek hát ti is magatokkal. Mindannyian büszkék vagyunk az ősi Alma Mater egykori tanáraira, akik műszaki, természettudományos felfedezések sorát jegyezték. Tudjuk, hogy neves elődeinkhez hasonlóan magas szintű ismereteket adtunk át nektek. És reméljük, hogy ti is büszkén vállaljátok az eszméket, a példát, a tudást, amivel utatokra bocsájtunk.”
Dékán úr tanártársai nevében megköszönte a szülőknek a bizalmat. „Igyekeztünk meghálálni”- mondta. „Érettségizett, de nem minden tekintetben érett gyerekeket kaptunk, s felnőtt, megkomolyodott értelmiségieket adunk vissza. Olyanokat, akiknek elképzelésük van az életről, a szakmáról, az egyetemről, sőt magáról a karról, szakról is. Nekünk tanároknak legfőbb feladatunk megtanítani tanulni, felébreszteni a tudásvágyat, megismertetni a jól végzett munka örömét, megízlelteni az alkotás izgalmát. Hisszük, hogy ebben sikeresek voltunk.”
„Kedves valétáns Firmák!” –mondta búcsúzóul - „Nemsokára elhagyjátok az Alma Matert, filiszterekké váltok. Megszólításotok mégsem ez lesz, hanem mérnök úr, mérnöknő, tanár úr, tanárnő. Ízlelgessétek a szót és használjátok bátran, hiszen kiérdemeltétek. Ám ne feledjétek gyökereiteket: balekok, majd firmák lettetek és azok is maradtok amíg hagyományainkat nem felejtitek. Balekok a szó legnemesebb értelmében, idősebb társaitok számára, és firmák a szó legfelelőségteljesebb értelmében, a fiatalabbak számára. Amikor elhagyjátok a várost, kísérje utatokat a szerencse, a siker. A mondást azonban mindenkor tartsátok szem előtt: Memento hominem esse. Emlékezz, hogy ember vagy! Jó szerencsét, üdv az erdésznek! valete, éljetek boldogan!”

A Faipari Mérnöki Kar nevében Prof. Dr. Molnár Sándor, a Közgazdaságtudományi Kar nevében pedig Prof. Dr. Székely Csaba dékán urak búcsúztatták a végzős hallgatókat, majd Prof. Dr. Faragó Sándor rektor úr köszönt el a valétálóktól és megnyitotta az egyetem kapuját, hogy elindulhasson a menet, amelynek élére az egyetem vezetői álltak. Ekkorra már elsötétült a város, csak a szalamander bányászlámpái, a sorfalak fáklyái és az ablakokba helyezett gyertyák világítottak, amelyekkel a város lakói vettek búcsút a valétálóktól.

Tízet ütött a Tűztorony órája, amikor a szalamander a Hűségkapun át a Fő térre érkezett, ahol Dr. Fodor Tamás polgármester fogadta őket, aki a város nevében búcsúzott el a hallgatóktól. A városháza előtt a valétaelnökök a hallgatók nevében megkoszorúzták Thurner Mihály egykori polgármester szobrát, aki az első világháborút követően befogadta Sopronba a hazátlanná vált selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémiát. A soproni egyetemisták valétálását hajnalig tartó bál zárta.

Szerző: Csiha Tünde Noémi


Kínai vendégek az Erdőmérnöki Karon


Április 23-án, szerdán a fuzhoui egyetemhez tartozó Spatial Information Research Center 6 kínai  kutatója látogatott az Erdőmérnöki Karra. A mobilitást támogató, bilaterális TÉT pályázatra is kiterjedő együttműködés több évre tekint vissza.

A projekt magyar koordinátora Prof. Dr. Márkus Béla, a Geoinformatikai Kar dékánja, kínai felelőse pedig Chen Chongcheng, a Spatial Information Research Center osztályvezetője. A projektben az Erdőmérnöki Kar részéről Prof. Dr. Náhlik András dékán úr és Király Géza, a Földmérési és Távérzékelési Tanszék oktatója vesz részt.

A vendégeket Prof. Dr. Lakatos Ferenc dékánhelyettes úr fogadta, aki bemutatta a kart, majd megmutatta a vendégeknek az Erdőműveléstani és Erdővédelmi Intézetben látható állattani gyűjteményt. A Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézetben a külföldi kutatók az egyetemről, s az intézet kutatásairól kaptak átfogó információkat. A Spatial Information Research Center munkatársai szintén beszámoltak a kutatóintézetben folytatott tevékenységükről.

A terepmunkára is jutott idő: a Muckon sor került a gímszarvasoknál használt GPS-telemetriás nyakörvek adatainak letöltésére. A változatos program belvárosi sétával folytatódott, a vendégek a soproni bortermő vidék értékes nedűjét, a kékfrankost is megkóstolták. A belvárossal való ismerkedés után a kínai kutatók a Földmérési és Távérzékelési Tanszéken, az automatizált geodéziai adatgyűjtés órán tartottak előadásokat. Ezután visszatértek Székesfehérvárra.

Csiha Tünde Noémi


Kari ünnepség a Természetvédelmi mérnök szak alapításának ötödik évfordulóján


A Föld napján, április 22-én ünnepelte 5 éves évfordulóját a természetvédelmi mérnök szak. A szakalapítás jubileumán leleplezték az emléktáblát, amelyet Szeberényi Júlia (az Alkalmazott Művészeti Intézet elsőéves hallgatója) tervei alapján Komáromi Gábor faipari mérnök hallgató faragott. A vízcsepp formájú emléktáblán egy nagykócsag és egy ciklámen, a természetvédők szimbólumai (utóbbi a soproni hegyvidék jellegzetes védett növénye) láthatók. A soproni campus főépületében elhelyezett fatáblát  természetvédelmi mérnök hallgatók szervezte ünnepség keretében avatták fel. (Főszervezők: Szépligeti Mátyás és Fóris Dóra természetvédelmi mérnök hallgatók.)

 

Prof. Dr. Bartha Dénes, a Növénytani és Természetvédelmi Intézet igazgatója, a szak felelőse köszöntőjében elmondta, hogy a természetvédelmi oktatás 1991-ben posztgraduális képzésként indult az egyetemen. 2003-tól sikerült elindítani a graduális képzést, 2006-ban pedig a főiskolai szakot a bolognai folyamatnak megfelelően BSc-vé alakították. 2007-ben az Erdőmérnöki Kar az országban elsőként indított a szakon mesterképzést. Természetvédelmi doktori programot is szerveztek és a tervek között szerepel az angol nyelvű oktatás megszervezése is, amit a soproni kar a debreceni, gödöllői, kaposvári és keszthelyi képzőhelyekkel együttműködve szeretne megvalósítani.

Prof. Dr. Varga Szabolcs dékánhelyettes úr Prof. Dr. Náhlik András dékán úr nevében is köszönetet mondott a hallgatóknak az ünnepség megszervezéséért, amelyet a hallgatók ajándékának nevezett. - A kar vezetése úgy érzi, hogy a szak megjelenése új színt hozott a képzési palettán – mondta. Dékánhelyettes úr örömét fejezte ki afölött, hogy az új szak hallgatói sikeresen beilleszkedtek a kar struktúrájába és a hagyományaiba.

A Fertő-Hanság Nemzeti Park részéről Dr. Kárpáti László igazgató úr szólt az ünneplőkhöz, külön kihangsúlyozva a hallgatóknak, mint a jövő szakembereinek jövőbeli szerepét és felelősségét a természetvédelemben.

Az ünnepség Szépligeti Mátyás, Fóris Dóra, Hamar Tünde, Vígh Andrea és Németh Márk hallgatók közreműködésével zajlott.

 

Szerző: Csiha Tünde Noémi










XI. OKFD


A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium és az Oktatási és Kulturális Minisztérium, valamint a Magyar Tudományos Akadémia és  más intézmények, szervezetek támogatásával 2008-ban  megrendezte a XI. Országos Felsőoktatási Környezettudományi Diákkonferenciát (XI. OFKD). A rendezvény házigazdája Nyíregyházi Főiskola Természettudományi Főiskolai Kara volt.

A konferencia, a környezetvédelem különböző tématerületeit felölelően, 20 szekcióban végezte munkáját, amelyekből az Erdőmérnöki Kar 13 szekcióban 19 hallgatóval és 2 zsűritaggal képviseltette magát. A kar hallgatói által választott szekciók az ökológiai, természetvédelem, környezeti fizika és energetika, környezeti kémia, környezeti nevelés erdészeti- és vízi környezetvédelem témaköreit ölelték fel.

Az Erdőmérnöki Kar szereplése a konferencián sikeresenek mondható. A kar hallgatói egy első, egy második és egy harmadik díjat, valamint három különdíjat nyertek (részletes bontásban a lenti táblázatban).

A konferenciával kapcsolatos minden további információ a konferencia honlapján (ofkd.nyf.hu) található.


Résztvevőink, eredmények
HallgatóSzekcióEredmény
Barki Márta Természetvédelem III.  
Környezeti nevelés, környezetegészségügy, ökoturizmus  
Csáfordi Péter Vízi környezetvédelem  
Eredics Attila Környezetfizika és energetika 2. helyezés
Für Tamás Mezőgazdasági és erdészeti környezetvédelem különdíj
Horváth Anikó és Badáczy Dorottya Zsófia Környezeti kémia I. 3. helyezés
Gombás Gábor és Szokolai Kitti Környezeti ásványtan, geokémia, környezeti földtan, geofizika és hidrológia  
Horváth Éva Környezeti ásványtan, geokémia, környezeti földtan, geofizika és hidrológia különdíj
Juhász István Vízi környezetvédelem 1. helyezés
Kinsztler Anita Tájvédelem, tájépítés  
Korda Márton Természetvédelem I. különdíj
Kovács Ferenc Természetvédelem II.  
László Csaba Szárazföldi ökológia  
Simon Eszter Települési környezetvédelem és települési érték  
Szépligeti Mátyás Természetvédelem II.  
Tamás Ádám Szárazföldi ökológia  
Turza Péter Alkalmazott ökológia  

Az Erdőmérnöki Kar is kiállított a Fegyver, horgászat, vadászat nemzetközi kiállításon


 

Március 27-30-ig 15. alkalommal rendezték meg a Hungexpo Budapesti Vásárcsarnokban a Fegyver, horgászat, vadászat nemzetközi kiállítást, melyen idén 12 országból 230 kiállító vett részt. 8250 négyzetméteren, egy fedél alatt (A pavilon) kapott helyet a három névadó szakterület. A kiállítók jelentős része, mintegy 47% -a a vadászat területét képviselte (ezzel szemben 32% a horgászatot, 10%  a fegyvereket, 11% az egyéb kiegészítőket). A jubileumi rendezvényt Sirman Ferenc szakállamtitkár (FVM) nyitotta meg, a fővédnök nevében Benedek Fülöp, az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke mondott köszöntőt.

 

A kiállítás egész napos közönségprogramokkal fogadta a látogatókat: a nagyokat vadászkürt fesztivállal, vadászkutya és solymász bemutatókkal, országos szarvasbőgő versennyel, egzotikus trófeák bemutatójával, néptánc bemutatókkal és vadászruha divatbemutatóval, a piciket játszóházzal, játékos állatbemutatókkal, állatsimogatóval („Etesd a gólyát!). A szakmai programokban sem volt hiány: a rendezvény külön bemutatóval tisztelgett Kittenberger Kálmán, Széchenyi Zsigmond és Molnár Gábor, a vadászat hazai nagyjai előtt.
 
A szakmai szervezetek (Környezetvédelmi Minisztérium, Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, Országos Magyar Vadászkamara, Országos Magyar Vadászati Védegylet, Magyar Madártani  és Természetvédelmi Egyesület, Vadászati Kulturális Egyesület), erdőgazdaságok és más vadgazdálkodók mellett helyet kapott a vadászati szaksajtó is (Nimród, Nimród Safari, Magyar Vadászlap, Élményvadász, Magasles, Vadászkutya, Vadász Könyvklub).

 

A hegyi vadászatot népszerűsítő standdal lepte meg a látogatókat a Safari Club International, mely hegyi diorámájában állította ki a világ legnagyobb trófeájú vadbirkáját, az Altai argalit és az egyik legkülönlegesebb vadkecskét, a Kashmir Markhort.

 

A vadászutakat szervező irodák, a fegyvergyártók és kereskedők, a vadászati kellékeket és kiegészítőket gyártó cégek színes és vonzó kavalkádjában a vadász szafariktól a túrabakancsokig, vadászékszerektől a minőségi fegyverekig minden fellelhető, ami a vadász tekintetét vonzza.
A látogatók azonban, mégha szenvedélyes vadászok is, nem minden esetben térnek haza zsákmánnyal. – Ez a kiállítás egyben szakmai találkozó is. Évente két napot töltök a rendezvényen, ami rendszerint arra elegendő, hogy szakmai berkekben elbeszélgessünk kicsit egymással. Arra ritkán futja az időből, hogy az ember alaposan végignézze a kiállítást – jegyezte meg Prof. Dr. Náhlik András, az Erdőmérnöki Kar dékánja.

 

A kar másodszor vesz részt a rendezvényen - mondta érdeklődésünkre Dr. Sándor Gyula docens, a Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet munkatársa. Idén szerencsésebb helyen tudtunk standot állítani, mint tavaly, hisz az erdőgazdaságok mellé kerültünk. Naponta két oktató és két hallgató nyújt tájékoztatást a karról. Kivetítőnkön naponta háromszor, előre meghirdetett időpontokban, diasorozatokkal mutatjuk be a karon folyó képzéseket és a vadgazdálkodást érintő kutatásokat. Összesen több mint egy órás levetített anyaggal, szórólapokkal és természetesen szóbeli tájékoztatással látjuk el az érdeklődőket az Erdőmérnöki Karra vonatkozó legfontosabb információkkal.

Szerző: Csiha Tünde Noémi






Kittenberger Kálmánra emlékeztek a Magyar Tudományos Akadémián


Március 27-én Kittenberger Kálmán halálának 50. évfordulója alkalmából emlékülést tartottak a Magyar Tudományos Akadémián. 
A Dr. Solymos Rezső akadémikus elnökletével zajló ülést Benedek Fülöp, az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke nyitotta meg, köszöntőt mondott Prof. Dr. Faragó Sándor, az MTA Erdészeti Bizottsága Vadgazdálkodási Albizottságának elnöke. Az emlékülésen az Erdőmérnöki Kar részéről részt vett Prof. Dr. Náhlik András dékán úr és Dr. Varga Szabolcs dékánhelyettes úr.

 

- Hálásak lehetünk a sorsnak és Istennek azért, hogy nekünk magyaroknak, magyar vadászoknak ily kiválóságot adott, aki ugyan nem volt mentes az emberi hibáktól, de olyan nagyhatású kutató, vadász, vadászíró és főszerkesztő volt, akinek munkássága  halála után 50 évvel is példaértékű - mondta Feiszt Ottó, az Országos Magyar Vadászkamara elnöke.

 

Az akadémia komor falai között mosolyt csalt az arcokra Dr. Csorba Gábornak, a Magyar Természettudományi Múzeum főosztályvezető- helyettesének, az Állattár vezetőjének visszaemlékezése. A nagy magyar Afrika-kutató már gyerekkorában olyan nagy hatást gyakorolt rá, hogy nagyszülei házában Kittenberger múzeumot rendezett be, s mindezt annyira komoly szándékkal tette, hogy még belépőjegyet is megpróbált szedni.
- Kittenberger könyveit olvasva a sorok között kell olvasnunk ahhoz, hogy megértsük, ő maga hogyan gondolkodott az általa végzett tevékenységekről. Nem csak kiemelkedő gyűjtő volt, de hozzáértő személy és magasan képzett terepzoológus is, aki világszerte párját ritkította. Bár a nagyközönség előtt elsősorban vadászként mutatkozott be, magát zoológusnak tartotta, aki a Nemzeti Múzeumnak gyűjtött.- mondta Dr. Csorba Gábor. Szemléletére, képzettségére példaként említette, milyen fantasztikus energiát fektetett a nagy vadász a bőrkonzerválásba. Napjainkban sokkal fejlettebb technikával, jobb minőségű vegyszerekkel kezelt bőrök olyan állapotban érkeznek haza Afrikából, hogy szinte csodát kell tennie a preparátornak, hogy megmentse őket. Ezzel szemben Kittenberger heteket szánt arra, hogy megfelelő állapotban konzerválja a bőröket, amelyek a mai napig megmaradtak. Szintén Kittenberger   szakértelemére utal, hogy könyveiben nem a kronológiai sorrendet követi, hanem a vadfajok szerint csoportosítja mondanivalóját. Bár szinte semmit nem írt a kisebb testű emlősök gyűjtéséről, 180 példányt juttatott haza. A rovargyűjtés eredménye mintegy 52000 rovar volt. A legtöbb időt a madárgyűjtésnek szentelte, amely kedvenc foglalkozása volt. 1956-ban a Nemzeti Múzeumban pusztító tűzvésznek az afrikai gyűjtemény is áldozatul esett, beleértve Kittenberger afrikai anyagának zömét. Bár a tűzvész nagy kárt okozott, nagy példányszámban  maradtak meg a könyveiből ismert nagyemlősök, s a nagy-és kisemlősökből összesen 252 példány található a Magyar Természettudományi Múzeum állattárában.

 

A madágyűjtés eredményeiről Dr. Robert Prys-Jones (Natural History Museum Tring, UK, Department of Zoology, Bird Group) előadása számolt be. Az afrikai madárvilág magyar kutatója számos példányt gyűjtött, amelyeket később Walther Rotschieldnak, Frederik Jacksonnak és másoknak adott el. Ezek a példányok (papuccsőrű gólyák, feketecsőrű turákók, stb.) a világ minden részére eljutottak, s ma olyan híres gyűjteményeket gyarapítanak, mint a londoni, New York-i, kanadai, lousianai, chicagói (Natural History Museum, UK; American Museum of Natural History, New York; Royal Ontario Museum, Canada; Louisiana State Museum; Museum of Comparative Zoology - Harvard University Museum).

 

Prof. Dr. Faragó Sándor, az MTA Erdészeti Bizottsága Vadgazdálkodási Albizottságának elnöke Kittenberger Kálmán könyveiről megjegyezte, annak ellenére, hogy mindig más-más cím alatt, rendszerint nem az eredeti, teljes szövegváltozattal adják ki őket, azért szerepelhetnek ma is a sikerlistán, mert az afrikai állatvilág ősi állapotáról sikeres tudósítást adnak, izgalmassá teszik a természetnek kiszolgáltatott ember kalandjai és áthatja őket a természet szeretete.
Az előadás kitért  a Nimród sikerére, szakmaiságának elemzésére. Kittenberger Kálmán 1920 szeptemberében vette át az újságot, s néhány év alatt a legszélesebb szakmai alapokra helyezte,  beemelve a lapba a sporthorgászatot, a sólymászatot, 
vadászati jogot, a lőtechnikát, megsokszorozva ezzel a tudományos 
igényű írások számát. Irodalmi tallózások is megjelentek benne. Kittenberger Kálmán, aki 1932-ben megszerezte a lap tulajdonjogát, keveset és kizárólag afrikai témájú írásokat publikált saját lapjában, de körülvette magát olyan kiváló írókkal, mint Fekete István, Csató Kálmán, Bársony István, Wass Albert, akik rendszeresen publikáltak a lapban. Néhányan közülük a Nimródban kezdték írói pályájukat.
Professzor úr dokumentumokat mutatott be annak alátámasztására, hogy Kittenberger Kálmán nem csak nagy tudós, de nagy magyar is volt. 1944 augusztusából való az a nyilatkozat, amelyben a kutató az ellen tiltakozik, hogy német származására hivatkozva a német hadseregbe sorozzák be tanoncszolgálatra. “Anyai ágon  tősgyökeres magyar vagyok és mindenkor magyarnak vallom magam. Mint magyar állampolgár, a Magyar Királyi Honvédség tagja vagyok és továbbra is ott akarok szolgálni”- áll a nyilatkozatban.
Professzor úr összegzésképpen Fekete István szavait idézte, aki így írt az Afrika-kutatóról:
  “Szerényebb, tisztább szívű és egyenesebb embert nem ismertem. (...) Egyetlen szó nélkül áldozta egész életét a magyar, s az emberi kultúrának. Igaz tudós, magyar ember volt, élete és életműve maga a példa, kövessük azt.”

 

Az emlékülés után egy idős úrral beszélgettünk. Bemutatkozott és elmondta, hogy a nagyapja együtt dolgozott Kittenberger Kálmánnal. A nagyapa Vezényi Elemér volt, illusztrátorként dolgozott az Afrika-kutató mellett.

Szerző: Csiha Tünde Noémi






200 éves jubileum az Erdőmérnöki Karon - Alma Mater kiállítás

A Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kara 2008. február 28-án tartotta 200 éves jubileumának nyitórendezvényét a soproni Erdészeti Múzeumban.

 

A felcsendülő bányász himnusz után az ünnepségsorozatot és az évfordulóra rendezett kiállítást Prof. Dr. Náhlik András, az Erdőmérnöki Kar dékánja nyitotta meg, aki az Erdőmérnöki Kar múltját felelevenítve köszönetet mondott Selmecbánya polgármesterének, illetve a miskolci testvérintézménynek a vándorkiállítás anyagáért.

Selmecbánya polgármestere is köszöntötte a soproniakat és a vendégeket. - Sok ismerős arcot látok - mondta polgármester úr. - Európa közepén egy nagy családként gyűltünk össze, hogy megünnepeljük a 200 éves évfordulót. Megtiszteltetés számomra, hogy részt vehetek az ünnepségen.

Prof. Dr. Faragó Sándor, a Nyugat-magyarországi Egyetem rektora elmondta, hogy a kiállítás a Selmecbányáról indult, 273 éve alapított bányatisztképző iskola és a 200 éve alapított Erdészeti Tanintézet továbbélését, gazdagodását mutatja be. Valamennyi tárgy egy-egy önálló történetet hordoz, a testvérintézmények közös sorsának egy-egy szeletét. A kiállításra látogatók időszakokat ismerhetnek meg, amelyeknek határkövei 1770, az intézmény akadémiai rangra való emelkedése; 1808, az Erdészeti Tanintézetet megalapítása; 1867, az oktatás nyelvének magyarrá válása; 1892, az Erdészeti Palota megszületése; 1919, a kényszerű áttelepülés és 1956, a szabadságharc és az azt követő újrarendeződés. A kiállított anyag méltó történelmi áttekintést nyújt az intézményről, az oktatás segédeszközeiről, a tanár-diák kapcsolatról és a hallgatói életről, amelynek emlékét külön terem őrzi.
A selmeci-soproni hagyományokról rektor úr elmondta, hogy erősítik az egyetemet, szellemiségük erős háttérként szolgál a hallgatók neveléséhez, ami az oktatás mellett  fontos feladat.
- Jövőt építünk. A múlt intelmeit figyelembe véve a minőség, barátság és egymás segítésének szellemében oktatjuk hallgatóinkat. - Maradjunk szívünkben selmeci diákok - mondta befejezésképpen a Nyugat-magyarországi Egyetem rektora az értékek megőrzésének fontosságát hangsúlyozva.

A jubileumi nyitóünnepséget Az öreg diák dala zárta. Mindnyájan voltunk egyszer az Akadémián./Leraktunk minden vizsgát, no egy-kettő híján.../Megittunk egypár ekset, s jó néhány létra bort....- csendült fel a Tassonyi Ernő selmeci diákregényéből (Aki a párját keresi) és a szakestélyekről ismert dal.





Kohász szobor avatás

2008. február 28-án délután 12:30-kor, az Erdőmérnöki Kar 200 éves évfordulója alkalmából ünnepélyes szobor avatásra került sor a Nyugat-magyarországi Egyetem botanikus kertjében, az A épület előtt.


Prof. Dr. Gácsi Zoltán, a Miskolci Egyetem Műszaki Anyagtudományi Karának dékánja elmondta, hogy 1919-ben a Selmecbánya elhagyására kényszerült ősi Alma Mater, székhelyét elveszítve Sopronban talált méltó hazára. Az intézmény keretében művelt tudományterületek Sopronban sikeresen fejlődtek tovább. Az egykori bányász, kohász és erdész Alma Maternek és a közös múltnak emléket állítva, a Miskolci Egyetem Műszaki Anyagtudományi Kara kohász szobrot adományoz a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Karának.

Prof. Dr. Náhlik András, az Erdőmérnöki Kar dékánja ünnepi beszédében felidézte az erdészeti képzés, illetve az Erdőmérnöki Kar történetét, majd Prof. Dr. Gácsi Zoltán dékán úrral felavatta a Kohász szobrot. A szobron tábla hirdeti, hogy azt az 1919-1951 közötti soproni időszak és az örök bányász-kohász-erdész barátság emlékére állította a miskolci Műszaki Anyagtudományi Kar és a soproni Erdőmérnöki Kar. A szobornál Dr. Mang Béla, a Miskolci Egyetem stratégiai és fejlesztési rektorhelyettese és Dr. Bőhm József, a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karának dékánja helyezett el virágot.





Együttműködést szorgalmaz az Erdőmérnöki Kar


2008. február 29-én, péntek délelőtt Selmecbánya polgármestere tett látogatást a Nyugat-magyarországi Egyetemen. Pavol Balzanka polgármester úr Prof. Dr. Faragó Sándorral, a Nyugat-magyarországi Egyetem rektorával, Prof. Dr. Náhlik Andrással, az Erdőmérnöki Kar dékánjával, illetve Varga Tamással, az Erdészeti Múzeum igazgatójával folytatott tárgyalást.

 

- Olyan együttműködést szeretnénk kialakítani a selmecbányai önkormányzattal, melynek letéteményese az Erdőmérnöki Kar lesz. Nem kizárt, hogy a továbbiakban a többi kar számára is megnyílik az együttműködés lehetősége, és részt tudnak venni a kooperációban. Rövid időn belül az egyetem és a kar megteszi a kapcsolatépítéshez szükséges lépéseket - mondta érdeklődésünkre Prof. Dr. Faragó Sándor rektor úr.
 
- Karunk kezdeményezésére a Nyugat-magyarországi Egyetem ajánlatot fog tenni Selmecbánya vezetőinek az együttműködésre - nyilatkozta Prof. Dr. Náhlik András, az Erdőmérnöki Kar dékánja.

Pavol Balzanka polgármester úr február 28-án, csütörtökön részt vett az Erdőmérnöki Kar 200 éves jubileumi rendezvényén, ahol kinyilvánította, kész az egyetemmel való együttműködésre.

Soproni tartózkodása során Selmecbánya polgármestere Dr. Fodor Tamás polgármester úrnál is hivatalos látogatást tett, akivel a testvérvárosi szerződés kidolgozásának részleteiről tárgyalt.