Az Erdőmérnöki Kar története

 

A Kar alapítása

 

1735-ben Selmecbányán fölállították a Bányatisztképző Tanintézetet, amit aztán Mária-Terézia Akadémiai rangra emelt és az 1770-es tantervi utasítás jóváhagyásakor, mint a bányászat és a kohászat számára nagyon fontos ismereteket, előírta az erdészeti tárgyak oktatását. A századforduló táján az addig a bányaművelés tantárgy részeként előadott erdészeti ismeretek kezdték kinőni a megszabott keretet és ugyanez időben felmerült az igény az „erdészetet magas szinten művelő szakemberek” képzésére is. A Bécsi Udvari Kamara és a Pénzverészeti és Bányászati Kamara javaslatára az uralkodó 1807-ben elrendelte a Selmecbányai Császári és Királyi Bányászati Akadémia keretében egy Erdészeti Tanintézet felállítását. A tanintézet megszervezésével, a tanterv és a tananyag összeállításával, pályázata alapján Wilckens Henrik Dávid német polihisztor erdésztudóst bízták meg, és 1808-ban kinevezték a tanintézet tanárává. E dátumhoz kötjük az erdészeti felsőoktatás megalapítását. Wilckens 1809. február 12-én tartotta első előadását. Ő alapozta meg a később 1846-ban Akadémiai rangra emelt Erdészeti Tanintézet oktatást segítő gyűjteményeit, hozta létre a két kezelésébe rendelt erdőrészletből a hallgatóknak gyakorlati tapasztalatot nyújtó tankerületet. 1832-ben bekövetkezett haláláig Wilckens gyakorlatilag egyedül végezte a bányász- és erdészhallgatók elméleti és gyakorlati oktatását valamennyi erdészeti tantárgyból egyaránt.

 

A Selmeci Hagyományokban rejlő erő és a történelem

 

1848-49-es forradalom és szabadságharc idején a hallgatóság tevékeny részt vállalt a harcokban ezért egy időre bezárták az Akadémiát. (Buda védelmi sáncmunkálatait 500 selmeci bányász végezte bánya-kohómérnökök és akadémisták irányításával, a budatini csatában a vert helyzetet a 41 fős selmeci akadémistákból alakult tüzérség és a bányavidéki újonc zászlóalj fordította megfutamító győzelemre.) A szabadságharc után az Akadémia léte is veszélyben forgott. 1850-ben indulhatott meg újra az oktatás. Az 1868-as kiegyezés hozta meg a fellendülést, ezután hivatalosan magyar lett az oktatás nyelve az összes szakon.

 

1904-től az akadémia szervezete és neve is megváltozott: Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Főiskola lett. Az új célkitűzésekkel és elvárásokkal már kinőni látszott Selmecről és komolyan felmerült az intézmény székhelye áthelyezésének, ill. a bányász-kohász és az erdész szak különválasztásának kérdése. Az I. világháború eldöntötte a kérdést – az intézménynek menekülnie kellett Magyarországról Magyarhonba. 1918. december 14-én hagyta el az utolsó 300 diák Selmecbányát, a tanári kar nagyobbik fele ’19. januárjában tudta követni őket. A gyűjteményeket Budapestre menekítették, de sem ott sem más közeli városban nem lelt otthont az iskola. Dr. Turner Mihály hívására Sopronban találta meg végleges helyét, mely Trianon miatt a nyugat-magyarországi területek elcsatolásával 1921-ben majdnem elveszett. Ezt akadályozta meg a Rongyos-gárda, melynek irányítói és tagjainak jelentős hányada az I. világháborúban haditapasztalatokat gyűjtött obsitos katonatisztekből lett főiskolások voltak. A halálos áldozatokkal is járó harcok eredményeként 1921. december 14-én szavazhatott Sopron és 8 környező kistelepülés a hovatartozásról: Ausztria vagy Magyarország. Ekkor nyerte el Sopron a „leghűségesebb város” címet. Vagyis a főiskola hazát kapott Soprontól, majd köszönetként „hazát adott” a városnak.

 

A két világháború között többször átszervezték az intézményt, mindkét háború harcaiban sok hallgató vett részt és sokan adták életüket a hazáért.

 

Az 56-os forradalomban ismét meghatározó szerepet vállaltak a főiskolások: jelentős részük volt abban, hogy Sopronban halálos áldozatok nélkül zajlott a „vér nélküli forradalom”. Megakadályozták a lincselést, megszervezték az élelmiszer elosztást, valamint a vöröskeresztes szállítmányok fogadását és továbbítását az ország többi részére, elsősorban Budapestre. A forradalom és szabadságharc bukása után pedig az Erdőmérnöki Kar oktatóinak és hallgatóinak nagy része elhagyta Magyarországot. Az eltávozott oktatók és hallgatók legtöbbje Vancouverbe került, ahol a British Columbia Egyetem Erdőmérnöki Karán külön egységként létrehozták a Sopron divíziót és ott befejezvén tanulmányaikat oklevelet szereztek.

 

Az ötvenes években – mivel Sopron túl közel van az Osztrák határhoz, egy 1949-ben hozott politikai döntés következtében – a bányász- és kohászképzés a Szovjetunióhoz közeli Miskolcra, a frissen létrehozott Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetemre, került át. Volt egy 10 éves átmeneti időszak, amikor a végzett mérnökök – ugyan tanulmányaikat Miskolcon kezdték és egyre nagyobb részét ott is folytatták – Sopronban végeztek és SOPRONI-MISKOLCI diplomájukat is itt vehették át 1959-ig. Az első SELMECI-MISKOLCI diplomát 1960-ban adták át. Így jött létre az egyszakos Erdőmérnöki Főiskola.

 

Az ötvenes évek második felében felmerült az önálló faipari mérnöki oktatás megszervezése. 1957-ben az Erdőmérnöki Karon belül indult meg az önálló okleveles faipari mérnökképzés. Az 1962-ben megalakult Faipari Mérnöki Kar létrejötte tette lehetővé az Erdészeti és Faipari Egyetem megalapítását. 1972-ben a székesfehérvári Földmérési és Földrendezői Főiskolai Kar is csatlakozott az egyetemhez.

 

Az oktatás fejlődése

 

A képzés során igen sokrétű tudásra tettek szert az erdőmérnökök: az erdő telepítése, művelése és használata mellett, megtanulták az ehhez szükséges csemetetermelést, vízgazdálkodást, vadföld-gazdálkodást és földmérést; házat, utat, hidat és vasutat építeni, valamint az erdőben élő vaddal gazdálkodni és az erdővédelem keretében mindezt megvédeni. Az itt megszerzett tudás tette lehetővé, hogy a végzett erdőmérnökök szükség esetén sokszor szakmán kívül az út-vasút vagy földmérés esetleg városgazdálkodás vagy akár a faipar stb. területén is stabilan el tudtak helyezkedni. A 90-es években a nagyon sokrétű, alapos tudást adó erdőmérnökképzés mellett felmerült az igény a szűkebb, specializáltabb ismereteket adó, új szakok kialakítására és indítására. A Karon belüli fejlesztés eredményeképpen az új követelményeknek megfelelő módon 1993-ban beindult az ötéves okleveles környezetmérnök és ezzel egy időben a vadgazdálkodási mérnökképzés is. Majd 2002-től okleveles környezettudományi és 2003-tól természetvédelmi mérnöki szakkal is bővült a Kar képzési kínálata. 2005 őszén a környezetmérnöki és a 2006 őszén az összes többi szakon az európai oktatásharmonizációnak megfelelően új lineáris kétciklusú képzés került bevezetésre az Erdőmérnöki Karon:

  • erdőmérnöki alapképzési szak
  • erdőmérnöki mesterképzési szak
  • környezetmérnöki alapképzési szak
  • környezetmérnöki mesterképzési szak
  • környezettan alapképzési szak
  • környezettudomány mesterképzési szak
  • természetvédelmi mérnöki alapképzési szak
  • természetvédelmi mérnöki mesterképzési szak
  • vadgazda mérnöki alapképzési szak
  • vadgazda mérnöki mesterképzési szak

Az erdőmérnök képzés során nem vált be a kétciklusú rendszer, ezért ezen a szakon 2010-től visszaállításra került a 10 féléves képzés: erdőmérnök egységes, osztatlan mesterképzési szak keretében.

 

Az egyetem oktatási skálájának szélesítése következtében 1996-ban létrejött a Soproni Egyetem, az Erdőmérnöki Kar ennek az egyetemnek az egyik Kara lett. A további fejlődés eredményeként, a magyar felsőoktatás racionalizálására irányuló törekvések, az egyetem tudatos fejlesztése, a városban és a régióban működő felsőoktatási intézményekkel folytatott együttműködés eredményeként 2000. január 1-jén Sopron székhellyel megalakult a négy városban működő Nyugat-Magyarországi Egyetem, amelynek jogelődei még: a PATE Mezőgazdaságtudományi Kara (Mosonmagyaróvár), a Benedek Elek Pedagógiai Főiskola (Sopron) és az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola (Győr) is. A szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola csatlakozásával 2008. január 1-jén létrejött az ugyancsak soproni székhelyű Nyugat-magyarországi Egyetem, a „zöld egyetem” melynek ma is egyik kara az Erdőmérnöki Kar.

 

Történelme során az Erdőmérnöki Kar működésében tudatosan és eredményesen ötvözte a hagyományőrzést a kor igényeihez és elvárásaihoz való folyamatos alkalmazkodással és ezen az alapon munkálkodva nemzetközi ismertséget és elismerést vívott ki magának. Rendelkezik a nemzetközi színvonalú kutatásokhoz szükséges teljesítőképességgel, emberi és tárgyi alapfeltételekkel. Széleskörű hazai és nemzetközi kutatási együttműködést folytat, maximálisan figyelembe véve a szakma, a gazdálkodó cégek a gyakorlat megoldandó problémáit, igényeit. A Kar vallja és tevékenysége során következetesen alkalmazza azt az elvet, hogy a minőségi oktatás feltétele a magas szintű kutatás, amelyben fontos helye és szerepe van a hallgatóknak és a PhD hallgatóknak is. A Karon a magasabb szintű tudás letéteményese az itt működő Roth Gyula Erdészeti és Vadgazdálkodási Tudományok Doktori iskola és a Kitaibel Pál Környezettudományi Doktori Iskola. Nemzetközi és hazai ismertségű tudományos műhelyeiben nagyszámú fiatal oktató, kutató, PhD hallgató és tudományos diákkörös hallgató dolgozik, biztosítva a tudományos utánpótlást. Az EMK aktívan részt vesz az ország erdészeti politikájának kidolgozásában. Eredményes pályázati tevékenységet folytat, tudományos szolgáltató tevékenysége széleskörű.

 

A Kar meglévő és folyamatosan fejlődő szellemi, tárgyi és anyagi erőforrásai, dolgozóinak elhivatottsága a garancia arra, hogy a jövőben is tartós fejlődési pályán marad. Nagymultú intézményünk az utóbbi években a huszonegyedik század követelményeinek megfelelő új infrastruktúrát alakított ki: új előadótermek, kollégiumok, diákhotel, kutatóbázisok, korszerű laboratóriumok épültek. A szabadidő hasznos és egészséges eltöltéséhez a Fertő-tavi vízitelep, számos sportkör, fedett uszoda, a nagycenki lovastelep áll a hallgatók rendelkezésére. Mindemellett az ősi diákváros, Sopron kulturális értékei és programjai, csodálatos környezete, valamint az innen alig fél óra alatt elérhető ausztriai látványosságok és programok sora teszi vonzóvá és emlékezetessé a soproni diákéveket. A külföldi ösztöndíjakkal rengeteg lehetőség nyílik meg az itt tanulók előtt elsősorban Európában, de azon túl pl. Amerikában is. A más szakmai, oktatási és kulturális környezet megismerésén kívül megszerezhetik vagy elmélyíthetik idegen nyelvtudásukat és megismerhetik más országokból származó hasonló érdeklődésű diáktársaikat.

 

A Kar rugalmasan alkalmazkodik a mindenkori jelen változásaihoz, minden művelt tudomány- és szakterületen gyakorlatközpontú képzést és piacképes, alkalmazható tudást nyújt hallgatóinak. Az itt diplomát szerzett fiatalok általában három, legkésőbb hat hónapon belül el tudnak helyezkedni.