Stasney emléktábla avatása

Dr. h. c. Stasney Albert (1889-1971)  lakóházán, Sopron Alsólövér utca 46., a Soproni Városszépítő Egyesület szervezésében emléktáblát avattak 2017. május 24-én, szerdán délután négy órakor.  

Stasney Albert  egyike volt az erdészeti felsőoktatás egykori ikonikus tanárainak. Ennek a ténynek és hírnek napjainkban különös jelentősége ,illetve üzenete van: "A valódi megmérettetés (az igazság pillanata ) persze akkor lesz, amikor majd  a távoli jövőben kiderül,hogy az emberek akkor melyik egyetemre, és annak melyik tanárára emlékeznek még jó szívvel, és kik kiknek fognak emléktáblákat avatni".

 

Stasney Albert 1889. november 16-án született Déván. Szülei kereskedők, édesapja korán meghalt. 1907-ben érettségizett a dévai Főreálban. Egy évi katonai szolgálat után kezdte el tanulmányait a Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Főiskolán Selmecbányán fémkohómérnök hallgatóként. 

1912-ben fejezte be tanulmányait és november 1-től kinevezték az általa nagyon tisztelt Fodor László professzor tanársegédjének. 1917 márciusában teszi le a fémkohómérnöki szak államvizsgáit és fémkohómérnöki minősítést nyer. 

Oktatói munkássága 1914-ben az I. világháború miatt megszakadt, behívták katonának, ahol súlyosan megsebesült. Minimum 50%-os hadirokkant. 1917–1918-ban másfél évig a Fischameni Katonai Repülőgép és Motorgyár öntödéjében volt műszaki vezető. Itt nem kisebb világnagyságokkal, mint Kármán Tódorral és Asbóth Oszkárral szolgált együtt. 

A háború befejezése után visszakerült a főiskola Ábrázoló Mértan Tanszékére tanársegédnek. A cseh megszállás után a főiskola Sopronba költözött. Az átköltözés irányítását Stasney Albert tanársegédre bízták. 

Fodor László 1924-ben bekövetkezett halála után az Ábrázoló Geometria Tanszék ideiglenes vezetésével bízták meg. 1925- ben adjunktus, 1926-ban főiskolai rendkívüli, majd 1932-ben főiskolai rendes tanári kinevezést kapott. 1934-ben egyetemi nyilvános rendkívüli, majd 1937-ben egyetemi nyilvános rendes tanárrá nevezték ki. A tanszéket nyugdíjazásáig, 1963-ig vezette. 

Stasney professzor legfontosabb feladatának az oktató-nevelő munkát tekintette. Az Ábrázoló geometria mellett oktatott Műszaki rajzot és Géprajzot. 51 éven át fáradhatatlanul és töretlenül végezte oktató munkáját, bánya-, kohó-, erdő- faipari-, földmérő, geofizikus és geológus mérnökök több generációja került ki kezei alól, akik a gyakorlati életben jól megállták helyüket. Tanítványai az ő oktatásán keresztül ismerték meg először a mérnöki gondolkodásmódot és annak rajzban való kifejezését. Igazi tanítómester volt. 

Eredményesen teremtett kapcsolatot az üzemi kívánalmak és az egyetemi oktatás között. Okosan, céltudatosan bánt az ifjúsággal. Tudta, hogy nem az elnézés és a liberális módszer használ az ifjúságnak. Tudatosan alkalmazta azt a módszert, hogy feladatokkal kell ellátni a hallgatóságot és a feladat teljesítését meg is kell követelni. Jelentős munkát végzett a faipari mérnök-képzés megszervezésében, beindításában. 

Számos társadalmi szervezetnek volt tagja. Így a Bányászati és Kohászati Egyesületnek, a Mérnök és Építész Egyletnek, a Frankenburg Irodalmi Körnek, a Soproni Városszépítő Egyesületnek, a Hadirokkantak Országos Szövetségének. 

Munkája elismeréseként 1953-ban kapta meg a Munka Érdemrend arany fokozatát, majd az erdőmérnök-képzés terén elért eredményeiért az Erdészet kiváló dolgozója kitüntetést, valamint az oktatásban és kutatásban elért eredményeiért a Mikovinyi Sámuel-emlékérmet. 1962- ben az egyetem által adományozható legnagyobbkitüntetésben részesült, díszdoktorrá avatták. Ugyanebben az évben vehette át fémkohómérnöki aranyoklevelét. 

1963-ban történő nyugdíjazása után is rendszeresen bejárt az egyetemre. Stasney professzor 1971. szeptember 28-án halt meg. Temetése október 4-én volt. Stasney Albert professzor, a hallgatók kedvelt Staszi bácsija, volt az utolsó soproni tagja annak a nagy professzori nemzedéknek, amelynek gyökerei még a selmeci Bányászati és Erdészeti Akadémia, majd Főiskola szellemi talajába nyúlnak vissza, átmentve a tanintézet legjobb hagyományait Sopron falai közé.